A fájdalom

     Fájdalom…már annyiszor átéltem, hogy vérző szívem teljesen kifacsarodott. Ilyenkor nem látom értelmét a világnak, értelmetlenül nézek magam elé, és gondolkodni se tudok. Jó, lehet az én hibám, mert legtöbbször fel se akarom fogni azt a dolgot, ami a fájdalmat okozta, a belső hang mindig azt súgja, van remény…de nagyon sokszor tévedet már…de mindig hiszek neki, hiszen reménykedek.

      Fura, hogy egyetlen szó, vagy tett is elég ahhoz, hogy egy szívet megsebezzen, s magára hagyja, hogy elvérezzen. Nem tagadom, én is okoztam már fájdalmat másoknak, s sokszor meg is bántam tetteim, szavaim, de volt, hogy megkönnyebbültem.

     Fájdalom az, mikor szíved összeszorul, könnyezik szemed, sóvárogsz, s értelmet keresel az értelmetlen összefüggésekben, úgy érzed nincs tovább, elveszett belőled valami, mi már nem jön vissza. De tévedsz, ha ezt gondolod, reménykedni kell… igaz a heg örökre ott marad szíveden, de ez is csak erőt ad neked, hogy újrakezd…

 2006.