Virágos mező

Sűrű füst, büdös hullaszag,
Terjeng, a tavaszt hozó levegőben,
Lassan az elvetett búzamag,
Kibújik a termékeny földben.

Hullák hevernek mindenütt,
Ellenség és bajtársak,
Valaki sír odafönt,
Siratja a bátrat.

Siratja azokat, ki életüket,
Áldozták valamiért,
Halovány sejtésüket,
Adták a népért.

Ahogy a tavaszi zápor,
Mossa poros arcukat,
Ezernyi katona, ki bátor,
Feláldozták magukat

Nem is ismerték egymást,
Úgy támadtak egymásnak,
Úgy ölték egymást,
Nem tudták, miért harcolnak.

Becsülendő ügyért,
Áldozták életüket,
Vagy csak a hatalomért,
Hagyták ott szerelmüket?

Emberek ezrei,
Hevernek a réten,
Virágok ezrei,
Kell ki szépen.

Pont annyi virág nyílik,
Mint ahány bátor ember,
A véres mezőn fekszik,
Szólni senki nem mer.

Minden virág egyfajta,
S ugyanolyan szirmot hajt,
Nem számít országa, s rangja,
Előttük mindenki fejet hajt.

2003.