Nyári estén
nyugalom és boldogság
szállt a széllel
mi én voltam
azért dühöngtem belül
s mint vihar tomboltam.
s mégis boldog
s mégis dühös
egyszerre érzem, ölel, őrjöng a vad
ahogy szellő simítja hajam
és vihar tombol
és mindkettő szabad.
belül vagyok így vidám
ok nélkül derűs
s belül dühöngök
hisz egyedül oly keserűs.
s boldog szabadság szellősugallatát
érzem szívemen
apró reménysugár újra felcsillan
legbelül, ismételten.
mert ha ily csodában lehet részem
ha szellő és vihar megtestesít
egy nyári éjszakán,
muszáj hogy kelljek valakinek
hogy kelljek valahol
hogy hiányozzak talán.
(2007. július 9.) |