Nyári estén

nyugalom és boldogság

szállt a széllel

mi én voltam

azért dühöngtem belül

s mint vihar tomboltam.

s mégis boldog

s mégis dühös

egyszerre érzem, ölel, őrjöng a vad

ahogy szellő simítja hajam

és vihar tombol

és mindkettő szabad.

belül vagyok így vidám

ok nélkül derűs

s belül dühöngök

hisz egyedül oly keserűs.

s boldog szabadság szellősugallatát

érzem szívemen

apró reménysugár újra felcsillan

legbelül, ismételten.

mert ha ily csodában lehet részem

ha szellő és vihar megtestesít

egy nyári éjszakán,

muszáj hogy kelljek valakinek

hogy kelljek valahol

hogy hiányozzak talán.

(2007. július 9.)