Álmok

Álmok, melyek szépségbe ringatnak,

Utat mutatnak fényes csillagnak,

Elvisznek oda, hol léted szebb,

De életedben soha ne feledd,

Ezek csak álmok, s nem a valóság,

Ebben ez a kínzó gyalázság.

Miért nem telesülhet vágyunk,

Reményekkel teli, szép álmunk?

Talán azért, mert ilyen az élet,

Ad, majd elvesz minden szépet,

Képek, melyek erőt adnak,

A szürkeségből kiragadnak,

Segítenek a bajban, s rosszban,

Süppedő, húzó, s nedves homokban,

Jövőt ad, s felejtet is,

De az érzés ál, hamis.

Nélküle viszont nem élhetünk,

Mert hiányában csak szenvedünk.

Segít, hogy túléld a mát,

S meglásd a holnap hajnalát.

2006.