Olyan bonyolult…

Piszkosul nehéz azt az életet élni, amit magadnak szánsz. Mindig közbeszól valami. Vagy valaki. Szerelem vagy pasi. Vagy mindkettő. Mint a mennykő csap beléd e felismerés, hogy piszokul bonyolult minden érzés és minden kapcsolat.

Van, hogy úgy ragad magával, hogy fogalmad sincs, szükséged van-e rá. Ez a legrosszabb. Mert a hiányát érzed. Valami rettenetesen vonz, de egyben taszít is. És fogalmad sincs, mi az. Lehet, hogy szerelem lehetne, de a félelem az újabb csalódástól ellök. Bár ebben sem lehetsz biztos.

Aztán lehet, hogy… de nem is. Mert az elején mindig van benned forróság, tűz, vágy iránta, ami ha jól belegondolsz kialszik a közepére. Talán az átmenetnélküliség. Talán, hogy nem érzés okozza részéről. Mert nem szeret, ez tény. Ebből kifolyólag pedig csak egy monoton együttlétet élsz meg. Nincs újdonság, különlegesség. Nem akar elcsábítani. Csak szex. Semmi érzelem.

Lehangol.

Ezért nem is vágysz a szexre.

De rá igen. És megváltozhatna minden, ha kicsit érettebb lenne. De nem az.

És te nem tudod, várj-e. maradj-e. változhat-e.

Bár csalhatatlanul érzed, hogy nem fog.

Csábításra vágynál, de nem fogsz kapni. Tudod jól.

Kell az intellektusa. Az igen. Meg a csábítása is kéne. Az nincs.

Így egyértelmű, hogy mit kéne tenned. Csupán félsz megtenni…

(2007. június 26.)