„Az emberek szemét szeretném kinyitni”

Orth László. A tűzzel, szenvedéllyel, reményekkel teli 22 éves ercsi fiatalember még nem annyira ismert az olvasók körében, ám tehetségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a száznál is több verse és prózája, melyek kivétel nélkül mind az élet nagy kérdéseivel, a szerelemmel, az érzelmekkel foglalkoznak. A következőkben őt kérdeztük műveiről, terveiről.

-        Mikor kezdted költői pályafutásodat, és milyen motivációra?

-        Viszonylag későn, 18 évesen kezdtem írni, pontosan nem tudom miért, általában az ember azért ír, hogy elmondja azokat az érzéseket, amiket érez. Így sokkal könnyebb elfogadni a világot, mint úgy, hogy azokat az érzéseket magunkba folytjuk.

-        A művészet szó mára már teljesen elvont fogalom lett. Ha valaki megkérdezné tőled, mit is jelent, Te mit felelnél rá?

-        Talán azt, amit az egyik versemben leírtam:

„A művészet egy eszköz,

Mi kitölti az ürességet,

Ég és Föld, ember és ember közt,

Ezzel ad némi reménységet”

A művészet egy olyan dolog, ami az embereket közel hozza. Legyen szó zenéről, egy képzőművészeti alkotásról, egy versről vagy könyvről, ha az ember észreveszi azt, amit az alkotó üzenni akar, akkor eléri célját, ami az, hogy az embernek egy percnyi boldogságot okozzon, s elfelejtesse a világ gondjait.

-        Ha már az alkotói célokról beszélsz, Te mit szeretnél a verseiddel az olvasóknak adni?

-       Azt szeretném elérni, hogy amikor a verseimet olvassák, rájöjjenek arra, hogy az életben annyi apró és szép dolog van, de ezek mellett mindig elmegyünk, mert ez a világ már nem olyan, mint régen. Egyszerűen az emberek szemét szeretném kinyitni, hogy lássák az élet apró örömeit.

-        Álmodozó típus vagy?

-        Igen, nagyon is. De mindig tudom hol a határ, nem keverem össze az álmaimat és a realitást.

-        Ha a műveidet be kellene sorolnod valamilyen műfajba, melyik lenne az?

-        Nagyon nem sorolnám be őket sehova. Ezt meghagyom annak, aki elolvassa őket.

-        Végezetül, mit tanácsolnál a mai tizenéveseknek? Mert hát Te is nagyon jól ismered a problémáikat, gondolataikat, hisz jómagad is csak nemrég léptél át a felnőttkor küszöbét.

-        Talán azt, hogy az írás nem szégyen, ahogy az olvasás sem az. Vállalják fel önmagukat, és ne alkalmazkodjanak az átlaghoz, merjenek kilépni a szürke világból. Ha ezt megteszik, akkor saját magukat ismerhetik meg, úgy, ahogyan léteznek valójában, és nem egy társadalom által kialakított képet látnak saját magukról. Én ezt megtettem, és nem bántam meg.

-Pon-

2006.

Lőrinc Bárdjai című újságból