Tél, tavasz, élet
S hervadnak ősszel a virágok, a falevelek,
S jő a tél, a bánatos apó,
De követi majd a tavasz, a nyár,
S az élet majd újra derül a gyarlón.
Így omlik össze, s virágzik ismét életem,
Így alakul ismét át életkedvem.
De egyszer lesz, hogy nem kell senki sem,
Így élem majd le magányban életem.
S mégse leszek magányos soha,
Mert életem velem halad tova,
S társulunk majd valahova.
Így sétálok a jövőben,
Előkellő napernyővel,
Így védem magam, szemben nappal, s esővel.
(2007. január 22.)
|