Tilalom

Ádázul űzött heteken át a kín,

Míg megszabadultam tőle,

S most újra valósnak tűnik,

És érted hullik könnyem.

Mikor már tűnt lassan a kép,

És halványult a csókod,

Akkor kapott el igazán,

És éreztem, még rabod vagyok.

De eltiltom magam, megvonom testem,

Nincs más kiút.

Gyötrődj, mint én gyötrődtem,

Érezd, hogy nincsen már a múlt!

Vésd eszedbe halvány, de perzselő jelem,

Égjen bőröd minden pillanatban!

Érezd a kínt, mi engem is gyötört,

Mi fogva tartott a szabadban.

S ha majd érzed, mily szörnyű érezni,

Mikor másik nem érez,

Megadom majd a kegyelemdöfést:

„Szeretlek! Szeress! Érezz!”

(2007. június 17.)