A mobilomhoz
(mert szeretem és nélküle elveszek)
A világ legjobbja voltál,
És a legszebb is mind közül,
De most egyedül itt hagytál,
Magányomban, párnáim körül.
Bárcsak kinyitnád szemed,
És rám néznél mosolyogva.
Elmondanám, hogy tudd, szeretlek,
Hogy nélküled a világ oly mogorva.
Te mindent tudsz rólam,
Hisz ez a kapcsolat oly őszinte,
Mindig láttad, mit teszek, s hogyan,
Minden pillanatban, hogy kivel.
Még éjszakai magányom sem volt,
Most már érzem igazán,
Mert míg senki sem volt sehol,
Te őrizted álmom angyalát.
De már nem ébresztesz fel éjszaka nevetéseddel,
Hogy már megint engem keresnek.
Már nem fogsz összerezzeni kezemben,
Hogy fontosságomat kifejezd.
(2007. január 6.)
|