Naplemente az öbölben
Milyen szép a tenger Nap alkonyánál,
Mikor az öböl kéklő vize változik.
Arannyá színeződik a víz fénye,
S part felé hullámzik, majd távozik.
Csudaszép világ tárul szemünk elé
A zöldellő keret közepén,
Távolba, messzeségbe áradó tekintet
A végtelen messzi képre néz.
Akkor felmerül az élet virága,
A csendes boldogság csodája,
Míg tekinthetünk Nap alkonyába.
Majd jő a koromsötét éjszaka,
Csak a csillagoknak bódító az illata,
Melytől álomba száll a képzelet szava.
(2007. január 23.)
|