Tovalépő gyökerek
Bár csak tegnap volt,
Hogy láttam arcodat.
Bár már múlik lassan,
Szépen lassan a pillanat.
Egyedül lenni mindig jó,
De állandóan gyötrő e magány.
Nincs olyan perc,
Mikor ne marna, mint a halál.
Tudom, hogy rohan az idő,
Hogy most élhetek,
Ezért teszem, mit teszek,
És ezért indítom tovább léptemet.
Gyökeret nem tudok,
És nem is akarok
Olyan földbe vetni,
Hol a holnapot semmi meg nem éli.
Várok tovább a tápanyagra,
Járom az utamat.
Keresem az életerős,
Életet vivő, duzzadó mocsaramat.
(2006. december 23.)
|