Vers Casanovámnak
Egyszer beléptem életedbe,
De elűztél onnan.
Csókjaid még ajkamon érzem,
Mintha loptam volna.
Érzéki lét volt,
Feledhetetlen minden pillanat.
Rövid volt, s érthetetlen végű,
De csodás, mint a harmat.
Csak csókod halványulna már!
Veszne vállad íve emlékeimbe!
Ne látnám tisztán sárga pólód,
És érezném öleléseidet!
Bennem marad már, bármi lesz is.
Eldobni nem fogom.
Szép volt, és nem volt,
Jó volt, és nem nyomott.
Éltem akkor, mint még soha,
S azóta se még.
Tartott minden valahova,
Pedig nem volt előttem cél.
De múlt lett, szálak szőttese,
Mi nem jön vissza soha,
Ringasz előttem, csókod borzol,
De inkább nem álltál be a sorba.
(2007. június 18.) |