Mese róluk II.

Mindig álmodoznak a kislányok. Mindig elhiszik, hogy az élet egy mese, ahol vár majd rájuk a szőke hercegük.

Mindannyian ezt hittük. Én még mindig hiszem. És ez az, amiért nem tudom kezelni a férfinépet. Mindegyikben keresem a potenciális tökéletest.

Persze nem volt ez mindig így. Csak mióta megtaláltam az én Casanovámat, aki miután megtaláltam, elhagyott. És csak remélni tudom, hogy a sors egyszer végzetesen összesodor minket.

Ő az én hercegem, a mesebeli lovag, aki majd megment a sárkánytól, az élet gonosz játékaitól. De gyertyám lángja lassan kihuny, s bár remélek szüntelen, hitem elhagy. S ez a hitvesztés magamban és a hercegemben arra kényszerít, hogy minden férfiben a másik, a második herceget keressem. Nem a nagy Őt, csak a közepeset. Mert a nagy Ő ez a kicsi szőke herceg.

De lehet, hogy a szőke herceg tényleg csak a mesében létezik?

(2007. július 29.)