Félelmem ellen harcolok

Valami baj van, valami átalakult,

Félelem tölt el, ha eszembe jut.

Ha be kell látnom, rettegek,

Hogy megint utolér a . . .

Párnáim közé dőlnék most vígan,

De asztalomnál ülök, s egy gondolat ríkat:

Félek a jövő dalától, mi jön,

Rettegek, mint egy bolond nő.

Az érzések, hogy változnak bennem,

Gyúlnak, majd kimúlnak egyben.

Rettegéssel tölt el, hogy felismerjem,

Hogy szépen, lassan elfog a . . .

De nem akarom, hogy rabul ejtsen,

Ezt a csatát most nem vesztem.

Erősnek kell maradnom egészen,

Felettem nem állhat ez a . . .

Miért jön mindig ez a szó?

Mért ugrik be, mit átkozok?

Muszáj most már az ellen tennem,

Hogy szívem elhatalmasodjék felettem.

Mert tudom, ha félek, s rettegek,

Az már csak egyet jelenthet,

De harcolok azon érzésem ellen,

Hogy megint megbabonázzon a . . .

(2007. január 12.)