Nyílt titok

Régebben figyeltelek. Nem is gondolhattad, mert mindezt feltűnést kerülve tettem. Nem mondtam senkinek. Tényleg nem. Elvégre ki gondolhatta, hogy ez a szimpátia kölcsönös lehet? Hogy is lehetett rá esély, hogy tetszem Neked? Örülök, hogy kiderült, Te is ezt tetted.

De most mégse olyan jó. Hiányzik a bizonyosság.

Könnyű azt mondani, hogy majd elmúlik ez. Vagy, hogy majd túllépek.

Az igazság az, hogy nem akarok. Küzd bennem egymással az öröm és a bánat. De hagyom. Fájjon csak. Így legalább tudom, mit érzek. Hogy ez az érzés, ha most nem is nő, de bennem van.

(2007. május 3.)