Álomúton
Elindulok, hogy éljek egy álomnak,
Álmodok egy helyet, hol láthatom arcodat.
Hosszú álom, melyben élek,
Hosszú álom, mi Hozzád vezet.
Kertek alatt lépek tova,
Erdőt is hátrahagyva,
Mezőkön át sétálok tovább,
Patakokban folyik az álomvágy.
Kanyargós úton sétálok egyedül,
Magányos embereken lépek keresztül.
Mind keresi azt, mit én is,
S Te is vándorolsz utadon végig.
Majd összefut egyszer utunk,
Egy helyen, mit megálmodtunk,
S bár mögöttünk hosszú az út,
Fáradtsággal már nem foglalkozunk.
(2007. január 11.)
|