Vádorszív
Fények rohantak el messze a távolba. Ő minduntalan sétált. Az esőcseppek eltakarták könnyeit, de magányát a sötétben csak még jobban érezte. Sírva kereste útját.
Néha rátalált, azt gondolta, de csak ideig-óráig tartott. Aztán egyszer csak ki kellett szállnia, jórészt akarata nélkül.
Akkor megint csak fények rohantak tova mellette, és nem találta, amit keres. De remélt. Hitt. Ez volt az egyetlen, ami életben tartotta. És közben mindig keresett.
De egy ideje csupán barangol a sötétben, a fények mellett, arcán könnyei és az eső apró cseppjeivel. És csak remélni tud.
(2007. július 22.) |