Még mindig

És megint veszítesz, megint tévedsz,

És már fogalmad sincs, mit tehetsz.

Megint nyugalom kell, csend, csak a csend,

Hogy mehess egyedül tovább, ha vártál eleget.

És addig élvezd ki a bús, édes szomorúságot,

És csak viseld a keresztet, mit életed rád vágott.

Csak aztán fogalmad sincs megint, merre tovább,

Hogy hol vagy, hogy ki vagy, hogy ki voltál.

Mert zuhan megint minden, s húz a súlyod,

Mélységek várnak rád, ez a te jussod.

S hogy mikor fog múlni, nem tudod,

De érzed, majd akkor, ha múltad hátrahagyod.

Ha tudsz majd felejteni, ha tudsz mosolyogni,

Ha nem okoz kínt már emlékezni és bánkódni.

És megint veszítesz, megint fáj…

De nem is megint, még mindig a múltad bánt.

(2007. július 26.)