Emlékek

Ablakomon fagyos jégvirágok,

Az utcán összenéző szempárok,

Hideg, hűvös lett az éjszaka,

Mindenki siet valahova.

Én csak nézek ki az ablakon,

Szemem tágra nyithatom,

Figyelhetek, nézhetem őket,

Az elsuhanó szép időket.

Oly szép emlékek feljutnak,

Mik eddig a mélyben lapultak,

Az elsuhanó pillanatok,

Rajtuk mosolyoghatok.

Mindenki rohan, de itt bent,

Nyugalom és halk csend,

Csak a gondolatok, emlékek,

Mik a mélyről feltörnek.

Mennyi szép pillanat,

Mennyi szép gondolat,

Mi meghat, megragad,

Suhanó e forgatag.

Az idő is lassan jár,

S már üres a kinti táj,

Mindenki otthon van már,

S a gondolatom is alászáll.

Emlékek, visszakúsznak a mélybe,

Megmaradva ínséges időkre,

Hol kell majd a boldog pillanat,

Ezernyi szép gondolat.

2007.