A zongora hangja
Hallatja magát a zongora hangja.
Millió árnyalat játszik agyamban.
Billentyűi csak fekete-fehérek,
De megannyi színben lelkemben élnek.
Ismét a Képzelet játszik rajta,
S megint maga mellé csalogatna,
Hogy valóban megszólaljon,
És nagy örömöt sugalljon.
De én csak állok ott, és nem mozdulok,
Érteni próbálom a gondolatot:
Hogy miért látom már megint?
Engem megint miért érint?
Mért hagyom, hogy mágnesként vonzzon magához?
Hogy zongoraszóval üzenjek a mához?
És mire magamhoz térek,
Már végképp semmit sem értek.
Mellette ülök, és ismét játszom,
S Hangok ömlenek a zongorából.
Mellette ülök, és ismét játszom,
S Hangok ömlenek a zongorából.
(2006. december 8.)
|