Nézlek

Éj, mikor kigyúlnak az esti fények,

Lassan, gyönyörű szemedbe nézek,

Nézem, ábrándozok csillagok felé,

Bőröd selymes, mint lágy tengeré,

Nézlek, s órákon keresztül nézlek,

Félő kéz, selymes bőrödhöz érek,

Érzem illatod, elcsábítasz kedves,

Nézlek, szemünkben könnycsepp.

Boldogság, érzelmi kitörések sora,

Erre vártam régen, ez életem sorsa,

Te vagy kezdet, s már a végzetem,

Csak Te kellesz, örökre énnekem.

Karomba zárlak, vallomást teszek,

Szorítalak, s többé nem engedlek,

Életem része lettél, s álomképek,

S a szép álomból valóság érett.

Nézlek téged, szemünk tükrében,

Boldogság, mely e léptékben,

Maga az élet, maga a sors, a lét,

A csoda, a gyönyörű, s a szép.

Végre megtaláltalak, rád vártam,

Eddig a világban vakon szálltam,

De egymásra találtunk, s szeretlek,

E szó, most már csak egyet jelenthet.

2007.