Hulló fehér csillagok
Este van, kigyúlnak a fények, Csodája az éj, e földi létnek, Nézem az eget, felleget, Mik betakarták a sötét eget.
Fehéren pompáznak, a város fénye, Világítja őket, s eltűnőben éj sötétje, Fehér hópelyhek hullnak a tájra, Fehér leplet vonva rája.
Mindent betakar a hó, a fehérség, Gyönyörű a táj, szépség, Hogy a tekintetet megragadja, S engedni többé nem akarja,
Barna fáknak fehér lombja, Kis utcának fehér dombja, Fehér a háztető, fehér minden, Fehér minden, nagyon szépen.
Csoda ez, s olyan szép, Mikor így áld minket az ég, De nem tart soká, jön a tavasz, De jövőre a tél, újra hozza a havat.
2005. |