Azt hittem, túl vagyok Rajtad.

Azt, hogy Nélküled jól érzem magam.

Hogy semmi sem köt Hozzád,

És a szívem szabadon száll.

Gondoltam, hogy úszok az árral,

Hogy valaki rám talál majd.

Gondoltam, hogy boldog leszek,

Hogy az életben többé el nem esek.

De jöttél, és láttalak,

Éreztem meleg arcodat.

Előttem álltál teljesen, egészben,

S a szívem halt meg az érzésben.

Abba, hogy nem csókolhatlak,

S Te nem szorítasz Magadhoz,

Hogy nem érzem az illatod,

Ha melletted nem vagyok.

Gyötör a bánat és kín jár át,

Mint bogár rágja a fát.

Mint rovar, heverek a földön,

S várom, hogy a halál jöjjön.

A halál, melybe szívem hal bele,

Mert szeretlek, de elveszítelek.

(2006. október 19.)