A szív szava

Mosolyog az arcod, de szemed fénytelen,

Mást ezzel becsaphatsz, engem sohasem.

Mert látom, amit látsz, érzem, mit érzel,

Kegyetlen mily fájdalomtól vérzel.

És a mosoly, mit arcodra veszel, csak álca,

Hogy ne látszódjon fájdalmad hosszú lánca.

De én ismerlek téged régóta, feltérképeztem már szemed,

S látom szemedben az izzó parázs hogyan ernyed.

Engem nem csaphat be a szád, látom apró könnyed,

Szíved vagyok, s tudom, hogy még nem lett könnyebb.

(2007. július 30.)