A szónok
Egy ember, kire ezrek hallgatnak, Nagy jelentőséget adnak e szavaknak, Minden szónak, s árnyalt jelentésnek, Nincs jövendője a különbségnek.
Ezrek bíznak benne vakon, Jót akar ő vajon? Nem tudjuk, de szavai hatnak, Maradandók, lesznek, s vannak.
Vakon bízunk, s reménykedünk, Hogy nem kell tőle szenvednünk, Mert nem csak üres szavakat mondott, S elfelejtjük a sok gondot.
Mert a szónok már csak ilyen ember, Ki harcolni nem, csak szólni mer, Buzdítani, majd elbújni, Üres szavakat hazudni.
2005. |