Ha a szerelem gyűlöletté torzul, az akkor csak birtoklási vágy volt. Gyűlöleted pedig azért kel életre, mert ezt a birtoklást nem tudod elérni vagy megtartani.

Az emberek félreértik a szerelem jelentését. Azt hiszik, az egész azon múlik, hogy birtokoljanak egy embert.

Pedig a szerelem egy érzés. Nem tőlünk függ. Nem akkor érezzük, amikor kedvünk tartja, és nem is lehet kikényszeríteni senkiből. A szerelem olyan spontán érzés, amit nem tudsz megindokolni. És nem is akarsz. Nem érdekel, hogy miért pont ő, miért nem a „jobb” pasi.

Ha jön, engedelmeskedni kell neki, nem elutasítani vagy tartani tőle.

Csak élni a szerelmedért, a másik emberért. Meghagyni az életét, és nem elrabolni minden számára kedves dologtól.

Ha szerelmed csak egyoldalú, szomorkodhatsz. Hiszen ez a legnagyobb fájdalom az életben: nem adhatod, mert nem kell neki. És ilyenkor muszáj engedni.

A szerelem csak felejteni képes nagy erő befektetésével és akarattal, sok idő alatt. Megesik, hogy ez sem megy, és vele kell élned.

Néha mély sebek keletkeznek, mik csak hegesen gyógyulnak, és örökre megbélyegeznek, persze csak magad számára.

De az igazi szerelem képtelen gyűlölni, és nem áll bosszút soha.