Minek írjak?

Valahogy lelassultan, aprólékosan haladva,

Csak pár rím születik meg agyamban,

De azok többségét is elvetem,

Tökéletlenségükkel távolba vesznek.

S a többit is csak én hiszem tökéletesnek,

Senki másnak nem jelentenek verseket.

Miért is írjak hát tovább?

Hisz senkinek nem nyújtanak mást,

Csak buta kislány buta írását,

Pedig az érzéseimet feltárják.

Minek vessem papírra e sorokat,

Ha a szándékolt segítő hatásuk elmarad?

Csak fogyasztom a papírt, tintát,

Helyet az Internet hálóján.

Ha jók lennének a költemények,

Kapnék emberektől elismeréseket.

De már rég nincs senki, ki olvassa,

Rég nincs, ki érzelmeimet lapozza.

(2007. január 12.)