Boldog Bolond

Most már így túl mindenen,

Nézek a világra bolond boldog szememmel.

Oly gyönyörű minden pillanat,

Hát nem hagyom, hogy a semmiség ragadja.

Ismét szerelembe estem,

De már visszabillentem.

Nem kell már sem szíve, sem lelke,

Csak beszélgetéseinknek maradjon meg fénye.

Pillanatról fogok mostantól álmodni,

Melyet napról napra meg kell ragadni.

Élek már, mint hal a vízben,

Történjenek velem csúfak, szépek.

Leszek megint, mint voltam eddig,

Naivságom is csak kicsit veszít.

Így leszek ismét boldog bolond,

Beszélgetek, élek, érzek, mást úgyse tudok.

(2007. január 19.)