Évek
Észre se veszem, hogy milyen gyorsan telnek az évek. Visszagondolva a múltra, arra a kicsit több, mint húsz évre, mintha csak pár perc lenne. Olyan közelinek érzem a múltat, szinte kézzel foghatónak Azok a dolgok, mik évekkel ezelőtt történtek, még olyan tisztán bennem vannak, mintha csak tegnap vagy pár nappal ezelőtt történtek volna meg.
Felfoghatatlan, hogy milyen gyorsan múlnak el fejem felett az évek. Kíváncsi vagyok, hogy majd öregen, unokáimmal játszadozva is olyan rövidnek tűnik e az életem. De most ez az egész fura, a múlt olyan közeli, a jövő meg olyan távoli, mégis, ami ma megtörténik, az holnap már csak egy múltbéli kép, egy emlék lesz.
Persze mint minden más, az idő is relatív. Istenem de lassan teltek a percek, mikor a tanár a naplót lapozgatva felelt választott… s milyen gyorsan teltek a percek egy forró csók, vagy ölelés közben. Bárcsak meg tudnám állítani az időt, hogy minden szépet és jót, mit az élettől kapok, hosszan ki tudjak élvezni. De ez sajnos nem lehetséges, így maradnak az emlékek, melyek szívem mélyén tovább folynak.
Évek, melyek gyorsan szállnak, ami ma jelen, az holnap már csak múlt. Minden napot úgy élvezz, hogy tán ez az utolsó, s akkor a ma jelene, mi holnap múlt, ha másként nem is, de a szívedben tovább él…
2006.
|