Hajnali vér

Lassan haladsz,

Helyben nem maradsz,

Hajnal van, köd borult a tájra,

Hazafele mész, hazaérj mára,

Bódult, álmos állapotban vezetsz,

S a többiekkel együtt nevetsz.

Kilencen ültök egy Trabantban,

Senki sincs közel, s távolban,

Száguldoztok a köd sűrűjében,

Élet, s halál gyűrűjében.

A többiek csak hajszolnak,

S te nem vagy ura magadnak,

Hallgatsz a rossz szóra,

Hogy hazaérj virradóra.

Elveszted az uralmat,

A kocsi az úton nem maradhat,

A kormányt rángatod jobbra-balra,

Itt már nem számíthatsz magadra.

Látod, ahogy egy fa közeleg,

S te lehunyod szemed,

Hallod, ahogy a barátok ordítanak,

Reménykedsz, hogy életben maradnak.

A kis idő, mint a végtelen,

S ez az iszonyú félelem,

Eluralkodik benned,

De nincs mit tenned.

Egy hatalmas csattanás,

Egy iszonyú roppanás,

Ránézel a melletted ülőre,

S ő visszanéz üvöltve.

Majd elsötétül minden,

Nyugodt csönd lett hirtelen.

Lassan kinyitod szemed,

Nem tudod, mi történt veled,

Körülnézel az autóban,

Csak vért látsz a Trabantban.

A szirénák elvakítanak,

A tűzoltók ordítanak,

Nehezen kiszednek a roncsból,

S te üvöltve kikelsz magadból.

Letesznek a földre,

Orvosok vesznek kezelésbe,

Elfordítod a fejed,

Majd eszméleted veszted.

Sok vért vesztettél,

Magadhoz csak később tértél,

Nyolc fekete zsák van melletted,

Melyekben barátaid hevernek.

Lassan felépülsz, járni is tudsz,

De a gondok elöl elfutsz,

Felvillannak szörnyű képek,

Ahogy üvöltve együtt féltek.

Esténként látod, s hallod,

Ahogy az összes barátod,

Üvölt bent a kocsiban,

S minden véres a Trabantban.

Olykor azt kívánod,

Mikor azt a képet látod,

Bárcsak velük lennél,

A Mennyben, s nem a Földön élnél.

Sokszor e kérdést felteszed: „Miért pont veled?”

De válasz nincs, s nyugalmad nem leled.

2003.