Élek megint, mert érzem…
Élek megint, mert érzem,
Fáj, mar, örömöt ad puszta létem.
S álmomban is téged látlak,
Tudom, távol vagy, mégis várlak.
S fáj, hogy szétválasztanak minket,
Hogy életünk csak külön vihet.
S még mindig látlak ott,
Kísértesz, csókolsz, mikor álmodok.
S mar a kétség belül,
Elfelejtettél-e végül?
Vagy úgy vagy, mint én vagyok,
Magányban, mégis rám vágyol?
S öröm, hogy tudom, vagy,
Hogy belőled kicsit kaptam,
De fáj, mar mégis, hogy még érzem,
És hogy álmaimban is mindig látlak Téged...
(2007. július 28.)
|