Csodás téli éjszaka
Egy sötét téli éjszakán, Ülsz az ágyad oldalán. Merengsz a messzi sötétségbe, Csillagok fénye ragyog az éjbe. Hópelyhek hullnak egy sötét felhőből, S egy alak előbúj a sűrű ködből. Karimás kalapja és ballonkabátja, Itt jelenik meg, s pont ma.
Tested el kezd remegni, Mert ne tudsz feledni. Előtörnek régi képek, Giliszták, s ronda férgek, Csúsznak, másznak melletted, S feletted szörnyek lebegnek. Egyre közeledik a titkos alak. S szűkülnek a szürke falak.
Szíved, olyan hevesen ver, Tested, mint egy kő, úgy hever. Mozdulni se tudsz a félelemtől, Lélegezni is alig a rémülettől. Érzed, ahogy a vad idegen, Egyre uralkodik lényeden, Félsz, hogy mi lesz veled, S kezed, a szemed elé teszed.
Várod, hogy az ismeretlen alak, S az összemenő falak, Végezzenek Veled, Elbúcsúzol: Isten veled! Felkészülsz a nagy halálra, A misztikus másvilágra, Látod, ahogy nyílik az ajtó, S szívedben landol egy karó.
Hirtelen felugrasz az ágyról, Üvöltve rohansz ki a szobából, Eltűntek a férgek és a rémalak, Helyükön maradtak a régi falak. Kinyitod a falat, a villanyt feloltod, A sötétből kibújó rémalakot látod, Szíved megnyugszik, már nem ver hevesen, Apád jött be szobádba hirtelen.
Boldogan rohansz oda, átöleled, Szemedből a könny lassan csepereg. Apád karjában megnyugszik lelked, Ágyba fekteti felhevült tested. Betakar, s ott marad Veled, Te lassan lehunyod szemed, Ő vigyáz rád egész éjjel, Hogy többé ne harcolj a sötétséggel.
2003. |