Az élet szertelen
Az élet szertelen,
S nem törekszik arra,
Hogy boldog legyek.
Van, hogy rossznak hiszem,
S mélypontnak látszik,
Mi meg sem ijeszt.
És mikor valódi baj van,
Nem tehetek semmit,
Csak ülni tudok az avarban.
S az avar is most oly rossznak tűnik,
Pedig szeretem a nedves talajt,
Mégis riaszt a ködben nedvessé váló,
Hideg és átkozott haraszt.
(2007. január 22.)
|