Sírnom  kéne…

Sírnom kéne, de a fájdalom nem engedi,

Inkább mosolygok, ami bánatom elfedi.

Holdas éjszakán ülök magányomban itt,

Zuhogó áradat, mit a Csend rám szorít.

Fájdalom marja szívem legmélyét,

Pokol tüze égeti testem egészét.

Mégis mosoly ül arcomra, hiába játszol.

Nevetek, s ajkamon kél sötét Vándor.

Titkolom szívem sóhaját és kínját Előtted,

Nem láthatod, amit kiváltottál belőlem.

Félek Rád nézni, hisz erősebb vagy,

Hát titkon érzek szabadon csak.

Rejtem a búsat, a kínt, a gyötrelmet,

Hidd, hogy nem vérzik szívem,

S hogy nem érintettél meg.

(2007. április 23.)