Múlt és Jövő

Bohókás egy életet tudok mögöttem.

Kelekótya, bolond, esztelen a szívem.

Az is marad, remélem örökre,

S így jelent majd szerelmet valakinek.

Hátrahagyom eddigi csalódásom,

Élek a mának, nézem a jövő világot.

De remélem, kapcsolatunk megmarad,

Mert múzsám továbbra is Te magad vagy.

Annyi szépet tudok magam mögött,

Annyi fájdalom, kín is mögöttem röhög.

De nézd, nem haltam meg tőlük,

Csak erősebbé váltam mellettük.

A jövőbe nézek, de a múltat se hagyom,

Feledem a rosszat egy bizonyos fokon,

De emlékszem rá konokon,

Tapasztalatnak meghagyom.

A jövőt kémlelve néha emlékszem a jóra,

Melankóliában, mélán csodálkozok vissza.

Majd felébredek a gyönyörű álomból,

S életem jókkal a jövőben is ajándékozom.

(2007. január 19.)