Okok

A kínzó rabság nem az, ami most van.

Most a szabadságomért menekülök gyorsan.

És a nagy ő se jönne, míg Érted égek,

Lehet, nem kínoználak Téged,

De engem megölne a méreg.

És e méreg az a gyötrő tudat,

Hogy a jövő nekünk nem tartogat utat.

Lehet, fájni fog, hogy nem vagy,

És lehet, hogy hiányod is lesz majd nagy.

De el fog egyszer múlni, ezt tudom,

Ha nem elég két nap, akkor hetekig húzom.

Nem az vagyok, aki beéri az élvezettel,

Csábítást akarok, kéz a kézben sétálni valakivel.

Te ezt nem tudod adni, s én elfogadtam,

De Te is fogadd el, hogy így kevés, mit Tőled kaptam.

Mert nem akarsz meghódítani, kényeztetni.

Nem akarsz kicsit sem jövőddé tenni.

Nem mutatsz gyengéd érzelmeket.

Nem hozol virágot, nem veszted eszedet.

Tőled, vagy mástól én ezekre vágyom,

Tőled nem kaphatom, más meg talán vár rám valahol.

Ezért a pillanatot nem élvezem Veled,

Nem teszem tűzbe Érted szívemet.

Inkább most fájjon, hogy nem kellettem,

Aztán szabad leszek, s te csak ringasz emlékeimben.

Majd egyszer eljön, hogy élvezem valakivel az életet,

Majd rám talál, ki azt adja, mi Tőled nem tellett.

(2007. július 1.)