Neked mindegy

Ketten keltünk fel a reggel,

Ketten ébredtünk a kikelettel.

De elmentél, s rádöbbentem,

Hogy nem vagy mellettem.

És nem testileg értem,

Hanem lélekben, megértésben.

Nem látod, hogy nekem mi a jobb,

Nem látod, hogy így megváltozok.

Mert megváltoztam Miattad,

Ezt most már belátom,

De nem kellett volna,

Ekkora áldozatot hoznom.

Magamat dobtam el,

Csak hogy Neked tetszek,

De ezt nagyon rossz,

Hogy megtettem.

Nem az vagyok, kibe beleszerettél,

Mert alakítottál, ahogy szeretnél.

Szeretlek, ezt tudnod kell,

De magamat nem adom fel.

Cserfes voltam, kis csitri,

Aki törődött barátaival,

Akinek sokat jelentettek álmai,

Most mégis eldobta.

Nem tudom, ez baj-e,

Hisz másikat választottam.

De hanyagoltam barátaimat.

Vezetni szeretek, meghatározni dolgokat,

De Melletted ez mind elapadt.

Az van, amit Te akarsz,

Nem nézed a nekem jobbat.

Én pedig hagyom, belemegyek a játékba.

Pedig ez mind hiába.

Alkalmazkodok, mint egy kis kutya,

És nem kerülök szóba.

Csak Neked hogy jobb,

S mindent megteszek,

Hogy kedvedben járjak,

Mindent félreteszek.

Érzem ez fordítva nincs így.

Áldozatot hozni értem kín?

Nem akarok véget,

Hű szerelmet remélek,

S hogy figyelsz rám

Akkor is, ha nem kérem.

(2006. június 30.)