A kezdet

Néha eszembe jut, hol kezdődött egyszer el,

S eltűnődök, másként alakulhatott volna ez?

Mindenkinek máshogy indul a nagybetűs élet,

Kinek kicsivel, másnak töménytelen reménytelenséggel.

Hogy nekem mikor történhetett, oly homályos,

Történések sorozata miatt lettem komollyá most.

Sok csodással kezdődött még régen,

S hittem, ez is marad a vége.

Majd csalódások sorozata nevelt lassan,

Hatalmas űr tolongott bennem folyton, sorban.

Elhagytak, úgy szerettek,

Barátok jöttek-mentek,

Család hullott szét,

S nem leltem létem értelmét.

Aztán valami jó is eljött végre,

Hiszen egyszer csak betoppantál életembe.

És igaz, nem tudom, mi hova juthatunk,

De életre vágyásom már nem halványul.

És még jöttek a jók, mikor nem számítottam rá,

Barátokat kaptam, álmom valóra vált.

Talán most már egyenesbe jön az értelem,

Talán az akadályokat is könnyebben veszem.

Hogy hol is kezdődött hát a valós életem?

Sosem fogom megtudni már ezt egészen.

Annyi mindig is bizonyos,

Hogy a sors csapást, gondot okozott,

Erősített, edzett, néha jutalmazott,

S mostantól éltem magam alakíthatom.

(2007. február 13.)