Karácsonyi Éjszaka
Végtelennek tűnő, hosszú napokon,
Barangolok kihalt tájakon, Fehér takaró alatt szunnyad a rét, Lélegzetem eláll, gyönyörű e kép.
Kis házikó, gyertyák fénye, Világosság a sötét éjbe, Boldog család a fa körül, Kéz a kézben együtt örül.
Örülnek, hogy együtt vannak, Örülnek az ajándéknak, Egy pillanatra megállnak, Ki nincs velük, rá gondolnak.
Kint állok a havas tájon, Szívemet csak fájdítom, A könny kicsordul szememből, A hó csak hull a sötétből.
Hátat fordítok a kis háznak, Remegő lábaim alig járnak, Nem nézek vissza soha többet, Fájdalmas emlékek gyötörnek.
2003. |