Vágy a Kórságért
Túl hosszú volt,
Hogy az érzést törölni lehessen,
Túl mély volt,
Hogy emléke belőlem elszálljon,
Felejtsem.
Túlságosan én voltam,
Naivságomnak hittem,
Túlságosan benne éltem,
És most itt vagyok,
Elveszetten.
Azt az érzést megismertem,
És valóban megkaptam,
S most nem tudok szabadulni,
Hogy újra magaménak érezzem,
Tudhassam.
Hajt, hogy a birtokomba kerüljön
Ez az önfeledt boldogság,
Hajt, hogy egyszer ismét rám találjon
Ez a mély, emberi érzés,
Kórság.
(2007. január 9.)
|