|
[28-9] [8-1] [Archívum]
Egy pályázatot szeretnék az önök figyelmébe ajánlani:
http://benczeattila.blogspot.com/2009/01/vna-antolgia-2009-irodalmi-plyzat.html
Tisztelettel:
Bencze Attila |
Köszi Anikó, aranyos vagy!
De nézz be az új oldalra is:D |
Tudom,h nem nekem írtad:)
Csak nem reagáltál semmit a megjegyzésemre:)
Azért írtam,h tudd itt voltam és csodálatosnak tartom a verseidet:):) |
Anikó, nem neked írttam, hanem az elötted szólónak:D |
Kedves Laci!
O:)= okina:) |
Nem azért írtam, hogy ne írj többet, vagy ilyesmi, mert jó volt olvasni a verseid... egyszerű kiváncsíságból kérdeztem, semmi több...
O.L. |
Szia Kedves Laci!:)
Csodálatosak a verseid,,élmény volt olvasni!
Hihetetlen , h ilyen fiatalon mennyi szenvedély,fájdalom és érzelem van benned.
Boldog lehet az a Nő,akit megajándékozol a szerelmeddel:)
Szia:)
O:) |
Nem írok többet és akkor nem kell ezen rágodnod... Amúgy meg nem az számít, hogy én ki vagyok.Na pá |
Szép és fájdalmas versek kapok tőled, így a vendégkönyvembe, de miért nem árulod el a kiléted?
O.L. |
Hell! Mit is mondhatok,szállnak bennem a gondolatok. Gyönyörű oldalad a szemem elé akad.Remélem teszel egy látogatást nálam,ez lesz a Sebzett Angyal világa!
Látogass el hozzám!
Kellemes napot! |
Gyülölöm az érzést, amit írántad érzek, gyűlölöm, hogy még mindig tudlak szeretni téged. Gyűlölöm, hogy bántasz, s hogy nem érzed fáj, gyűlölöm, hogy kínzol, szívem beleroppan már. Gyülölöni akarlak tiszta szívemből igazán, érezni, hogy számomra nem létezel már. Elfeledni hangodat, s nem álmodni rólad, nem keresni többé merre nézel, s hol vagy.
Nem tehetek róla, gyülöllek téged, 1000 darabra téptem a képed. A fekete gyász belepte lelkem, mióta ismerlek boldogságom nincsen. Átkozom a napot, mikor megismertelek, gyülölöm a percet mikor megszerettelek. Te csak játszottál a lányok sívével, ugynezt tetted az enyémmel. Neked köszönhetem, hogy tudom mi a bánat, és milyen érzés az, megcsalnak másnap. Azt hiszed feledni tudom, amit tettél? Soha nem felejtem el, hogy kinevettél. Esküszöm ezt még visszakapod, kívánom, hogy soha ne legyen boldog napod!!! |
Elsuhan az élet, néha vissza-visszanézek, a múltból felidézek néhány szép emléket. Ott vártál az első randin egy szál virággal, elfogadtuk egymást bűnnel és hibákkal. Együtt vívtunk csatákat a gonoszság ellen, ketten harcoltunk minden árral szemben. Minden csodás dolgot átélhettem veled, naponta éreztem, hogy mennyire szeretsz. Egy percet kérek, hogy elmondjam neked, minden igaz álomban oly sokat volt részed. Az élet boldog veled, a szerelem örök lesz, mert nálad jobban soha senkit nem szeretek. |
Azt sejtettem, hogy nem hozzám szólnak... csak....de mégis, kíváncsi lennék, hogy ki vagy, mi ez a nagy titkolózás!?
O.L.. |
Felnézek az égre, csillogó gyönygyök hullnak le a földre. Földet érve elterülnek, pocsolyába rendeződnek. Megállok egy tócsa mellett, nézem ahogy a cseppek kergetőznek. Ugrálva játszanak és táncolnak, gyönyörű fényekben csillognak. De táncukat valami megzavarja, a vízet egy idegen csepp felkavarja. Egy könnycepp pottyant közéjük, s a sok-sok gyöngycsepp megrémült. Táncuk rendezetlenné vált, a pocslyán hullámok szaladtak át. Csak ekkor vetem észre, hogy én sírok, hiszen szerelmemre gondolok. |
NEM hozzád ill. rólad szólnak a verseim!!! csak úgy írogatok ide...
|
Kezdek zavarba jönni... miért nem feded fel a kiléted?
O.L. |
Régi emlék 
Még mindig fáj, hogy szótlanul magad mögött hagytál mindent, s hogy elfeldtél engem, egy ragyogó kincset. Hátra se fordultál,úgy mentél a játszótér felé, ahol annyiszor annyi mindent meséltél. Gyerek voltam még, de emlékszem rá, milyen édesen gyengéden átkaroltál. Állandóan nevettél rám, hiszen mi gyermek szívvel-szerettük egymást. S most vége, nem húzhatjuk tovább, felnőttünk, nincs több ábrándozás. Azt mondtad: Szia, ég veled, de én még egy percre visszafolytottam könnyemet. Aztán, ahogy elfordultál, kijött belőlem minden zokogás, hiszen akkor fogtam fel, te másvalakire vársz. S már nem én vagyok az a lány, kiért mindenedet odaadnád. Mostmár megértettem végre, hogy ez gyerekszerelem volt még, aminek most lett vége. Sírok, mert a régi emlékek még bennem élnek, kezembe veszek egy rólunk készült gyönyörű képet. Jaj, de szépek voltunk, mindenki mondta, de most már az a pillanat soha nem jönn vissza. Fáj még, hogy nem téphetem össze a képet, mert még mindig úgyanúgy igazán szeretlek téged!
|
[28-9] [8-1] [Archívum]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Ingyen SMS küldés!