Várunk
Fejünk fölött elrobognak a percek,
A felhők felettünk egyesülnek.
Nem melegít már úgy a Nap,
Forróság elmarad, szívünk megszakad.
Jő a hideg, a zúzmarás tél,
Enyhítő körülményt senki se remél.
Egyet tehetünk csupán: várunk a tavaszra,
Hogy egyszer majd hőt hoz a havakra.
Addig meg tűrjük, amit a sors ád:
Álljuk a hideg tél fekete mocskát.
Álmodozunk a bimbózó virágszálról:
Egy szerelemmel kecsegtető tavaszi világról.
(2007. szeptember 25.)
|