Várunk

Fejünk fölött elrobognak a percek,

A felhők felettünk egyesülnek.

Nem melegít már úgy a Nap,

Forróság elmarad, szívünk megszakad.

Jő a hideg, a zúzmarás tél,

Enyhítő körülményt senki se remél.

Egyet tehetünk csupán: várunk a tavaszra,

Hogy egyszer majd hőt hoz a havakra.

Addig meg tűrjük, amit a sors ád:

Álljuk a hideg tél fekete mocskát.

Álmodozunk a bimbózó virágszálról:

Egy szerelemmel kecsegtető tavaszi világról.

(2007. szeptember 25.)