Pont
Szóval pont.
Pont nem úgy, ahogy terveztem. De a pont mindig pont olyan, amilyennek pontosan lennie kell. Ezt kis idővel megint be fogom látni.
Aztán továbbra is elmarad a heppiend. Majd egyszer talán bekövetkezik. Pont, mikor vagy nem kell, vagy nem számítok rá. Most még kicsit rossz. Az eddigi tapasztalatok függvényében viszont határozottan jobban viselem ezt a rosszat.
Majd lesz valahogy… Pont, ahogy lennie kell, még ha pont nem is úgy terveztem el.
A pont mindenesetre halálbiztos. Az „i”-n is, meg a mondat végén is. Vagy azok után, amik megtörténtek.
Vége és pont.
(2007. július 1.) |