Most bánt...

Most bánt az üresség, úgy mélyen, belül, igazán,

De muszáj látnom, hogy egyedül vagyok, nélküled és árván.

Most bánt a némaság, ami nem susog fülembe,

És érzem, hogy most mégis rossz ülni e csendben.

Most bánt ez a kegyetlen magány, mit távolságod okoz,

Nem akartam, hogy ez legyen, a vágy mégis engem kínoz.

Most bántanak a szavak, mik nem hagyják el ajkamat,

Amiket a te füledbe súgnék, hogy gyűlöllek, mégis áldalak.

Most nincs már semmi, ez a mindenem,

Ez, ami nem kell neked, s vele a szívem sem.

(2007. október 30.)