Vakvágány

Elveszett érzelmek bolyonganak testedben,

Kínzó, széttépett álmok szállnak fejedben,

Egyetlen csepp nyugalom sincs lelkedben,

Kínzón égető, piszkos vér folyik eredben.

Szétmarja tested a gyötrő fájdalom érzete,

Ordítasz, majd lassan lerogysz tértedre,

Könnyező szemekkel vársz a végzetre,

Elvigye lelked egy szép, sötét verembe.

Pokol tüze égeti bűnös tested, karjaid,

Pokol édesen izzó csókja égeti ajkaid,

Hallod ezernyi küzdő lélek hangjait,

Vívja mind, az életért fájó harcait.

Zárkád falai vörösen izzanak, s várod,

Végzet karjai átölelnek, s ez az átok,

Széttépi minden reménnyel teli álmod,

Vétkeztél, ez lett sorod, vak vágányod.

2007