“Mikor nem vagy velem…”
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Bennem meghal valami olyan dolog, Mitől szívem oly boldogan ragyog.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Szívem, mint kipréselt virágszirom, Oly üres, ha nem érzem csókod ajkamon.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Szívem, mint száraz oázis a sivatag közepén, Oly száraz, ha nem kettőnkre ragyog az éj.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Olyan vagyok, mint egy letört virágszál, Csak arra várok, mikor látlak már.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Körülöttem megszűnik minden, mi szép és jó, De tudom, visszatérsz, s csak ez vigasztaló.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Kezembe képed veszem, nézegetem, Ábrándozok, mikor fogod újra kezem.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Könnycsepp csurog végig arcomon, Fáj, hogy Kedvesem nem láthatom.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Bennem megszakad valami, mi törékeny, S ápolni csak te tudod Édes Egyetlenem.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Kivel nézem majd ezernyi csillag ragyogását, S kinek látom a tükröző tóban édes pillantását?
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Szürke felhők borulnak körülöttem, S csak Te kergetheted el fölülem.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Szívembe kínzó fájdalom tőr, s szétzúz mindent, Mintha meghalna bennem minden, miért éltem.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Még ha tudom is, csak pár nap az egész, De annyira fáj, mert szívembe oly erősen égsz.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, A szép emlékeket felidézem, s mosolygok, Már csak pár óra, s látlak, ezért boldog vagyok.
Mikor nem vagy velem, S nem fogod kezem, Szörnyű, de ha eljön a pillanat, mikor újra láthatlak, Elfelejtek mindent, s szorosan karomba zárlak.
2004. |