Nehéz leírni

Nehéz leírni azt, mit érzek,

De szívem azt súgja, nem féljek,

Hagyjam, rabul ejtsen érzésem,

Sodorjon, bárhová is érjen.

Azt hittem, nincs csoda a világban,

És akkor, egyszer csak Rád találtam.

Szavaid, kedvességeid rabul ejtettek,

Bármit csinálok, nem engednek.

Olyan lettél nekem, mint Nap az égen,

Mint fény, az örök sötétségben,

Hiányzol nekem, ha nem vagy velem,

Hiányzol, mert boldoggá teszed életem.

Nem kérek mást, csak hogy lássalak,

Azt, hogy karomba forrón zárjalak,

Nem kell más, csak érezzem érintésed,

Hogy szemedben lássam csodás érzésed.

Érezni szeretném égető csókodat,

Hogy ajkaid ajkamhoz simulnak,

Nem kérek mást csak, hogy lássalak,

Mert szívembe, már rég belezártalak.

Nehéz volt leírni, mit érzek,

De szívem folyton súgja, ne féljek,

Hagytam, rabul ejtsen érzésem,

De nem tudom, mi lesz a jövőben.

2005.