Mese róluk

A kékszemű szőke herceg fehér lovon márpedig létezik. Tény, hogy nem feltétlen kékszemű és szőke. Az is igaz, hogy nincs lova. Sőt, hercegi ranggal sem rendelkezik Magyarföldön, vagy úgy cakkum-pakk a Föld nevű bolygón. De ezeket az apróságokat leszámítva az utolsóig minden szó igaz.

Vagyis létezik. És ez a legfontosabb.

Ha barna, hát barna. És ló helyett jó a szamár is. Amennyiben nekünk, nőegyedeknek megfelel a kiszemelt „kékszemű” „szőke” „herceg” „fehér lovon”, akkor betölti életünkben ezt a státuszt minden egyes tulajdonságával és tárgyi eszközeivel együtt.

Ha beteljesedik hőn vágyott álmunk, máris Meseország tündérhercegnői vagyunk rózsaszín felhőn repülve. De gyorsan és nagyot zuhanhatunk. Mert szőkénk feketére változhat. Befeketül, amint megbocsájthatatlan hibát vét. És ezen nem is szándékozik változtatni.

Persze mi is tudunk szépségből szörnyeteggé válni.

A férfi is lehet szomorú, érezheti magát egyedül a dögös nő társaságában, a szörny mellett. Mert egy szépségre vár.

A nő is lehet bunkó és hűtlen, a férfi is lehet mindent megadó, áldozatra kész, kezünk alatt roszzfiúból jófiúvá váló.

Minden lehetséges.

A nő sokszor lesz szörnyeteggé.

De a tendencia szerint a férfi csak nagyon ritkán válik feketéből vissza szőkévé. Legyen akár barna vagy hupilila.

(2007. június 5.)