A fájdalom

Semmi sem oly jó, ez minden, mit tudok.

Félelmem ragad el, üvöltök, míg levegőt kapok.

Megszámlálhatatlan kéz kap utánam sorban,

Sírás szakít szét. Tép, húz a szomorú dal.

Csak menekülnék már innen, vissza a gyerekkorba,

Bárcsak ezt az érzést sose éreztem volna.

Úgy hiszem, magányosabb nem vagy nálam,

Nem vagy itt, boldogság is várat magára.

De egyszer megtalál majd valaki engem,

Valaki rátalál majd rejtett kincsemre,

Mi Neked nem kellett, s eldobtad,

Miért cserébe adni Magad nem tudtad, nem akartad.

(2007. február 5.)