Reggeli emlékek

„Álmod álmodd álmodozva csak,

S ne hidd, hogy álmaid valósak!”

De mily szép lenne,

Ha mit látok, megjelenne,

Ha az álom csodás képe

Egy csapásra igaz lenne.

Mostanság, ha lehunyom szemem,

S aztán reggel felkelek,

Csak arra emlékszem,

Hogy álmomban voltál velem.

Ennyi álom üldöz szüntelen,

Napok óta csak ezen jár eszem.

Mióta szóltál, talán leszel nekem,

Tudattalanul álmodok szertelen.

Van benne minden, mi Neked tetszene,

S én is kapom, mit tudattalanom szeretne.

De nem tudom, mit kéne tennem,

Mert álmaim csak álmok, s nem a jelen.

(2007. június 7.)